Így emlékszik, aki már járt a házban, és esemest küldött:

„… amikor még tavaly elöször jártunk Nálad akkor csak jártunk fel s alá a házban napokig és el sem tudtam hinni, hogy lehet ilyen hely a világon." B. Kata

„Csodaszép! Nem lehet betelni vele." H. Dóra

„Zsuzsa, fantasztikus, gyönyörü ez a ház és a hely! Jól vagyunk nagyon! Köszönöm!" K. Janina

„Itt vagyunk A HÁZBAN, ez valami gyönyörü. Üdv. L. Kriszta"

És aki emilben idézte föl a látogatást:

„Kedves Zsuzsa!

Nagyon jól telt az elmúlt 3 nap. A házról, meg Vili bácsiról, és mindenrol pedig csak szuperlatívuszokban tudunk beszélni. Elhatároztuk, hogy még visszatérünk.
… még egyszer nagyon köszönöm, hogy ilyen szép szilveszteri élménnyel lehettünk gazdagabbak!

Géza"

"Június óta nem jártunk Kétvölgyön, ám a szívünk igen gyakran, sõt - úgy látszik a szívbaj ragályos - mások is elkapták. Különösen az, amit a csendrõl megtudtak, jelent erõs vonzalmat.

Valószínûleg, mi városlakók súlyosan zajkárosultak vagyunk, ezért szeretjük a csendet: se rádió, se TV nem kell egy idõre! Persze a kedves érdeklõdõk még nem tudják, hogy a kakukkszó milyen messze elhallatszik, és hogy a rigók milyen korán ébrednek. A ház persze sokmindentõl megóv: vihartól, széltõl, zajtól, de a városi bolondok viharban is kiülnek a tornácra, és képesek abban gyönyörködni, ha körben villámlik és dörög. Viszont, ha elmegy a zivatar és kitisztul az ég, akkora csillagok ragyognak, mint talán sehol.

Firenzébõl megtérve, kicsit fáradtan megpihentünk egy jó hétre a vasmegyei Kétvölgyön. Ez a község a Vend-vidék része, amely az Õrséggel szomszédos s az Õrségi Nemzeti Park egyik tájegysége.

Aki magányra, nyugalomra vágyik, látogasson ide, mert ez van. A község lakossága 158 fõ, de ennél kevesebbnek tûnik, mert ritkán lakott, szétszórt falu, az egyes házak a dombok gerincén, egymástól jókora távolságra épültek. Lakói 90%-ban vendek, a szlovénekkel rokon délszlávok. Magyarul tudnak, de egymás között vendül beszélnek. A terület nagy részét erdõ borítja, sok a rét, kaszáló, kevés a mûvelhetõ föld. Valami okból kevés a háziállat, az öregek mesélik, valaha sok tehenet tartottak. Ma alig. A munkalehetõség kevés, iskola, rendelõ a szomszédos vend faluban, Apátistvánfalván van. Sokan átjárnak Ausztriába dolgozni, Szentgotthárdon van még némi munkaalkalom. Van a faluban egy kocsma/vegyesbolt, meg három fogadó, szívesen látják a túristákat. Az egyik lovastanya, másikban mézespálinkát adnak, a harmadikban csak szállást, de a koszt elérhetõ, jóízû és megfizethetõ.

Palika"

„Szia Zsuzsi!

gondoltam csöpögök itt egy kicsit Kétvölgyrõl Neked, hogy ne csak úgy egyszerûen mondjam, hogy mennyire nagyon köszönjük, hogy ott lehettünk!

néhány kép azóta is velem van, pl. az ébredések, ahogy a köd fölszállóban volt az erdõd felett, a másik oldalról meg ahogy a lejtõn kúszott a köd fölfelé, egyre többet engedve látni az utacskából, a kápolnából, a házakból.
vagy, a nappaliból kinézve az út felé most képedtem el a formákon csak igazán, a kicsit lefelé haladó út, fölötte a vízszintes út, rajta a függõleges villanyoszlop, kicsit odébb a kerek fakoronák...
meg aztán volt éjszakai hazakocsikázás, amikor nyulakkal, õzekkel és rókákkal találkoztunk a szentgotthárdi úton...
jaj, nagyon lehetett érezni a természetet!

Az elutazások: a Hundertwasser fürdõ meseország volt az épületeivel, Szlovénia pedig a jófej, kedves emberek miatt. Bejártunk néhány középkori házas-fõteres-hegyes-völgyes kis városkát, aztán fölmentünk az Alpokba, túráztunk (kicsit), falusi turizmus aludtunk, finomakat ettünk.

Vili bácsi hozta a formáját, pálinkáztunk nála, pálinkázott nálunk, mesélt sokat, aztán elérzékenyülve siratta magát és a magányát. Szomszédokkal csak messzirõl köszöngettünk, ha ki is mozdultunk a házból, mi rendre az erdõ felé vettük az irányt.

Most, hogy hosszabb idõt töltöttünk benn a házban éreztem meg, hogy minden szöglete milyen pozitív-jó élmény (látásilag-érzésileg)!
Ez aztán a mi szerelmetes párosunkra is jó hatással volt:))) Lett köztünk harmónia, ami dinamikusan újratermelõdött rendre, és voltak nagy összhangok fõzésben, beszélgetésekben.

A bennünk keletkezett pozitív energiák azóta pedig már úton feléd!
Nagyon-nagyon köszönjük!

Gabika"

„Kedves Zsuzsa!

Sejtettük, hogy remek helyre megyünk, de felülmúlta elképzeléseinket. Nagyon tetszett mind a falu, mind a ház. Ez volt elso találkozásunk az Orséggel és igazolta a korábban hallott véleményeket. Tényleg van ennek a vidéknek valami csodálatos, megnyugtató varázsa, ami kisimítja a megfáradt fovárosi emberkék ráncait. Úgy éreztük, mintha kéthetet pihentünk volna Kétvölgyben, annyira feltöltodtünk. Imádtuk azt a hihetetlen nagy csöndet és békét.

Sokat kóboroltunk az Orségben és megállapítottuk, hogy Kétvölgynek igazán remek adottságai vannak. Megértettük, hogy miért ezt a helyet választották a nyaralónak. A szomszédok nagyon barátságosak voltak, összeismerkedtünk velük. Nyaralás alkalmával mi általában házon kívül étkezünk, de az útmentén találkoztunk gombaszedokkel és kaptunk tolük rókagombát (azaz nyulicát) és azt megfoztük. Sot a szuperul felszerelt konyha hatására egyik este még palacsintát is csináltam, amihez tojást az egyik házból kértünk. (Persze, nem fogadtak el érte semmit).

Le voltunk nyugözve a háztól, a fekvésétol, az óriási ablakaitól, a kemencétol, a teljesen felszerelt konyhától, a gyönyöru fürdoszobától és a hangulattól, ami délután a teraszon a lemeno napnál sütögetés és borozgatás közben árad.

Az ido nem kényeztetett el bennünket, bár panaszra nincs okunk. Egy nap volt, amikor szinte végig esett, bár akkor is volt egy órányi szünet, amikor el tudtunk menni sétálni. Aznap bekucorodtunk az ágyba, futöttünk és olvastunk. Jártunk Szlovéniában és Ausztriában is, remek, hogy ennyire közel van mindkét határ. A kétvölgyi ideiglenes átkelovel egyszer megjártuk: ½ 9-re értünk a határátkelohöz és természetesen nem jutottunk már át, így Hodos felé vagy másfél órányi kerülot kellett tennünk azután, hogy egész nap szinte autóztunk.

Férjem kb. 320 képet csinált a nyolc nap alatt, o sem tudott betelni a tájjal és a házzal. Így jellemezte a nyaralásunkat: kamasz kora óta nem érezte magát ilyen nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak, mint ezen üdülés alatt.

Összefoglalva, szeretnénk még visszamenni Önökhöz és talán barátokat is vinnénk, hogy megoszthassuk velük ezt a csodát. Köszönet még egyszer a lehetoségért!

R. Mária"